Jeszenszky Iván dokumentumregénye megrázó
történet. A szerző meghurcolt családja sorsán keresztül
mutatja be
közelmúltunk szégyenteljes
eseményeit. A mű különleges értéke az,
hogy vádaskodás és
gyalázkodás nélkül eleveníti fel az Ebesre
kitelepítettek kálváriáját. Soraiból nem a bosszúvágy, hanem a humanista
bölcs megértése,
az eltévelyedettek és elesettek
iránt érzett szeretete sugárzik.
Hantó Zsuzsa - Kitaszítottak
Az 1950 és 1953 között a Hortobágyi és a közép
Tiszavidéki zárt munkatáborokba kényszerített
családok sorsáról szól.
Megjelent már néhány visszaemlékezés, de az
egykori táborlakók sem tudják, hogy pontosan
hány tábor volt, milyen lélekszámmal, milyen
körülmények között éltek a „telepesek", kik
voltak és miért kerültek a táborokba.
A sorozat a levéltári források, a megmaradt
dokumentumok és az átélők visszaemlékezései
(life history módszer) segítségével kívánja
feltárni a közelmúlt alig ismert eseményeit.
Úgy gondoljuk, az utókor elemi kötelessége
felvilágosítani gyermekeit, hogy a diktatúra
minden fajtája emberek műve, ahogy erre József
Attila is figyelmeztetett: „világosítsd fel
gyermeked, a haramiák emberek".
El kell dünnyögnünk gyermekeinknek az „új mesét,
a fasiszta kommunizmusét”, hogy megismerjék,
hogy ráismerjenek, hogy elkerülhessék, hogy
megakadályozhassák.
Lukács József a hortobágyi munkatáborokról
szóló kötetével lép az Olvasó elé. n hatalmába
keríti a látogatót.
Ez a könyv mégsem a felhőtlen boldogságról szól. 1950 óta a Hortobágy a magyarság
szenvedéstörténetének színtere is.
Ártatlan családok – aggastyánokkal és apró
gyerekekkel – sínylődtek embertelen körülmények
között.
Nekik állít emléket számos korabeli képpel a
szerző, hogy ne feledjük: a Hortobágy
délibábjában az ő szenvedéseik is ott lebegnek,
mindörökre.
PDF formátum:
videó:
